Geréb Ramóna Nóra - A tavasz
Geréb Ramóna Nóra - A tavasz
Csip, csip halihó
el is ment a tavalyi hó.
Felkiált a hóvirág,
búcsút int a jégvilág
Egy kis meleg süt le ránk,
finom volt a farsangi fánk.
Friss meleg szellő rebben,
a fán kis madár röppen.
Rügyet hajt a cseresznye,
fejet hajt a jegenye.
Kis bárány készül a fűre,
a gyerekek az ünnepségre.
Vidám május friss zöld rét,
orgona ág, dalos hét.
Boldogság, derű s remény,
párt keres a kislegény.
Táncba hívja a kisleányt,
el is viszi a tücsök a bált,
ciripel majd hajnalig,
meglehet, hogy reggelig.
Kis rigó vígan dalol,
a gólya fészket pakol.
Fecskék tánca egyre sűrűbb,
tavasz násza a leggyönyörűbb.
Kis patak vize csörgedez,
kislány a hintán lengedez.
Tulipán, nárcisz, oly büszkén áll,
a tavasz hirnöke kandikál.
Pitypang koszorúként vár,
napsütötte hegyoldalon a vár.
Selyem sálam szélben jár,
dalom a tavaszt várta már.
Kis esőcsepp arcomra hull,
a napsugár a dombon túl.
Szivárvány ível a határon túl,
átkelni rajta hosszúra nyúl.
Bokorból reszketve ugrik a nyúl,
őzbak a sutáért nyúl.
Kis őzike várva-várta,
hogy ne fázzon a bundája.
Tavaszra várt a természet,
megújul az enyészet.
Itt a kikelet,
fára mászik az evet.