KÖZÖSSÉGI HÁZ ÉS KÖNYVTÁR

A könyv műfaját tekintve romantikus regény. Sparks neve már eggyé vált a szerelemmel, romantikával, boldog végkifejletekkel, de ezúttal kicsit más vizekre evezünk. A sztori nem túl bonyolult, de hat az érzelmeinkre. Ronnie és öccse, Jonah a három éve külön élő apjuknál töltik a nyári szünetet, messze a nagyvárostól. Jonah még kicsi, 10 évesen neki tökéletesen megfelel 3 hónap egy kisvárosban, Ronnie azonban már mindjárt 18 éves, megszokta a New York-i pezsgést. Lázadozik, csavarog, és gyűlöli az apját, amiért elhagyta őket. A lánynak már az első nap sikerül összeakadnia a városka legrosszabb hírű bandájával, és persze a herceg is megérkezik fehér lovon.
Sparks a lelkünk mélyéig hatol ezzel a könyvvel. Bemutatja, min megy keresztül egy család, ha valakit ápolni kell, és nézni, hogyan épül le napról napra. Sparks megmutatja a tehetetlenség borzalmát, a kétségbeesést, fájdalmat, és mindezt egy 17 éves lány szemén keresztül. Látjuk, hogyan változtat meg egy embert az, mikor tudja, hogy örökre el fog veszíteni valakit, akit nagyon szeret, és az égvilágon semmit nem tud tenni, hogy megváltoztassa ezt. A végén egyedül a várakozás marad, ami talán a legborzasztóbb az egészben. Ronnie egész élete a feje tetejére fordul, de az a tény, hogy képes a saját érdekeit háttérbe szorítani és csak az édesapja szükségleteivel törődni, rengeteg értéket tanít neki, arról nem is beszélve, hogy ez a nyár lehetővé tette számára, hogy megbocsásson magának és az apjának is. Nicholas Sparks tanít minket, és ezt kendőzetlenül teszi. Nem hallgat el részleteket, nem szépít, vegytisztán mutatja be a haldoklás valóságát, Steve és Ronnie érzelmi hullámvasútját.

A szerző a saját életét meséli el, illetve annak azt a szakaszát, amikor gyógyulófélben lévő drogosként és utcai zenészként egyik napról a másikra élt. Kilátástalannak tűnt, hogy valaha is kilábal ebből a helyzetből, minden energiáját lekötötte ugyanis az, hogy legalább vissza ne csússzon. Amikor azonban egy nap a saját házában szembetalálkozott a későbbiekben Bob névre hallgató vörös cicával, még ő maga sem tudta, de gyökerestül megváltozott az élete.
Ez a történet egy macska és egy ember barátságát mutatja be, aminek során Bob, a macska újra láthatóvá tett egy embert. Valakit, akit sokszor csak a szociális munkások észleltek, valakit, akinek néhányan odavetettek pár fontot, de nem volt arca, neve, érzései és véleménye. Erre itt ez a férfi, aki megsajnál, befogad egy kóbor cicát. Orvoshoz rohangál vele, mikor azt sem tudja, holnap miből vesz ennivalót, de miatta, igen, a cica miatt jobb ember szeretne lenni.
„Browen nem rejti véka alá a múltját, azt is elárulja, hogyan került oda. Nem mentegeti magát, nem okol senkit, de nem is hallgat el semmit. A könyv stílusára nem a legmegfelelőbb jelző, hogy szépirodalmi, de könnyen olvasható, sodró regény, amit nehéz letenni. Legalábbis annak, aki nem immunis egy cicus és egy ember igaz történetére.”

„Micsoda igazságtalanság! Zoe egyedül Shaman miatt maradt Snowfieldsben, aztán kiderül, hogy nem lovagolhat az éjfekete musztángon! Azt mondják, az állat kiszámíthatatlan és veszélyes. A lány kétségbeesésében megszegi a tilalmat, és rendszeresen kilovagol rajta. Ezzel azt kockáztatja, hogy nagy ívben repül az internátusból. Ráadásul valaki leskelődik utána.
A kanadai Snowfields Lovasakadémia a világtól elzárt, gyönyörű hely. Különlegessége, hogy a lovassport oktatása mellett lelkileg sérült lovak megszelídítésével is foglalkoznak. Ide érkezik Zoe, aki még soha nem ült lóháton, csak a barátnőjét kíséri el a felvételire. Ám egy mágikus találkozás gyökeresen megváltoztatja az életét. Shaman, a fekete mén egyedül őt engedi magához, és Zoe rájön, hogy halálos veszedelemtől kell megmentenie a pompás lovat. A fordulatos, finom humorral és empátiával megírt sorozat bepillantást enged a lovassport és a lótartás világába egy olyan történeten keresztül, amelynek hősei e csodálatos állatok mellett ízig-vérig mai kamaszgyerekek, valóságos problémákkal és vágyakkal - a Snowfields mágikus környezetében.”