ÓVODA ÉS BÖLCSŐDE (KONYHA)

Szülői vélemények

„Türelemtündérek”

Az előző lapszámban megjelent zalakarosi bölcsődéről szóló cikkel kapcsolatosan sorra érkeztek szülői, nagyszülői hozzászólások. Örömmel közöljük kedves olvasóinkkal ezeket a gondolatokat.

„Van az ölelés… az ölelés, amely annyi gondolatot, érzést szül. Amely oly sokat jelenthet, annyi mindent kifejez. Az ölelés, amelyben lehet barátság, lehet szeretet, lehet szerelem, lehet élet. Az ölelés, amely mindig készen áll, hogy felmelegítsen. Az ölelés, amely kellemes, meleg, puha, jó…!”Ezek a sorok vezették be a fent említett cikket, amelyet ha valaki elolvas, talán nem is lenne szükség további gondolatok papírra vetésére, elég lenne annyi, hogy gyakorló apukaként (ugyan már a korosabbak közül) tanúsíthatom, hogy a fenti sorok teljes egészében igazak a karosi intézményre. Vajon kell-e, szabad-e, merem-e, bölcsödébe íratni gyermekem? Minden időben és mindent megtudok-e neki adni az egészséges lelki és szellemi fejlődésérdekében? Ezt minden családnak saját magának kell eldönteni. Jöhetnek –és jönnek is - olyan élethelyzetek egy munkahelyi kényszer, egy betegség, egy családi probléma vagy csak a rohanó világ telepszik életünkre, amikor, célszerűnek látszik a kicsinket elhelyezni napközben (az illik, meg nem illik dolgoknál pedig a mai szülők már okosabbak). Nyilván nem lehet azt az alapvető állítást megcáfolni, hogy a gyermeknek a szülői otthon a legmegfelelőbb, de talán igaz lehet ezzel párhuzamosan az a gondolat is, hogy az együtt töltött órák, napok minőségét a bölcsödébe járással lehet javítani. Ha ugyan is a fentebb felsorolt okból megszületett a döntés és bölcsis lesz gyermekünk, akkor a munkánkat, ügyeinket elvégezve a nap második felében sokkal több időt tudunk a játékra az együttlétre fordítani, és ami nagyon lényeges, mindezt nyugodtabban, jobban koncentrálva tehetjük, valódi örömet okozva mindannyinknak. Hálásak lehetünk a város mindenkori döntéshozóinak, akik Zalakarosban egy ilyen színvonalú bölcsődét építettek és működtetnek, megteremtve egy újabb lehetőségét annak, hogy segítsenek a szülőknek. Az intézményben dolgozó kisgyermeknevelők, és az Őket segítő munkatársaik rengeteget tudnak és akarnak segíteni nekünk szülőknek. A szeretet légkörét bárki érezheti, ha belép. Képesek arra, hogy a gondjaikat, esetleges nehézségeiket – nyilván nekik is van bőven - az ajtó előtt lerakják, és a lurkók fogadásakor, már csak nyugalmat, biztonságot és melegséget közvetítsenek feléjük. A sok játék és gondoskodás mellett, a közösségbe való –nem könnyű- beilleszkedésben is utat mutatnak. Fogják a kezüket, ha szükséges, megpuszilgatják őket, ha éppen annak hiányát érzik, simogatják arcukat, ha egy kis melegségre vágynak. Tapasztalatom szerint a kornak szükséges, de csak a játék határát nem átlépő mértékű fejlesztéseket is folyamatosan végzik, amelyeknek szemmel látható jeleit az otthoni játék és viselkedés során megismerhetjük (mondjuk, azért kicsit neheztelek, hogy egyenletet még nem tud megoldani! vicc). Javaslataik, tanácsaik nyíltak és őszinték, de nem bántóak, megfogadva azokat sokat léphetünk előre. Szerintem nem vagyok egyedül, de amikor délután a picikért megyünk, és elrévedünk a benti élet megfigyelésében, sokszor pihennénk mi is le a játszó szőnyegre vagy ülnék be a kényelmes párnákra egy kicsit várat építeni vagy babázni (én persze csak építeni!), a közösség légkörét „beszippantva”. Annak eldöntésében, hogy vajon igazak-e állításaim, érdemes megnézni pl.a honlap galériájában található fényképeket, tartalmas gondolatokat, vagy az udvarról bekukucskálva az ablakon keresztül követni a napközben zajló eseményeket. Köszönjük a munkájukat és a sok szeretetet!”

Szabadics Zoltán

„Nagyon szeretünk a zalakarosi bölcsibe járni, mert már az első pillanattól szimpatikusak voltak a vidám , mosolygós nevelők, és főként a gyerekkel való viselkedésük..Minden anyukának összeszorul a szíve, ha bölcsibe kell adni a „kicsikéjét”, de itt nagyon megkönnyítették a helyzetünket, mert sok-sok türelemmel, szeretettel fogadták és szoktatták be a kisfiunkat! Amikor reggel elvisszük a bölcsibe, nyugodtak vagyunk egész nap, mert tudjuk, hogy értő és jó kezekben van, egy biztonságot adó, szeretetteljes környezetben!”

Farkasné Bodnár Eszter

Jót vagy a még jobbat!

(avagy egy nagypapa szemével)

„Nagyszülőnek sok szempontból jó lenni. Jó, mert a gyermekeink már felnőttek, és megajándékoznak minket unokákkal, akiket lehet babusgatni, kényeztetni, hiszen rendszabályozzák őket eleget a szüleik. Jó, mert már lehet időt szakítani az unokával való közös sétára és önfeledt játékra, beszélgetésre. Jó, mert a hosszúévek tapasztalata alapján könnyebben vesszük észre a jót, vagy a még jobbat. Így vagyok ezzel én is.

Egyik unokám a zalakarosi bölcsibe jár. 70 éves korban az ember emlékei egy bölcsödéről elhalványulnak, egy olyan helynek gondolja, ahova időhiány, vagy egyéb ok miatt a szülök „lepasszolhatják” gyermeküket. Egy olyan szükséges rossznak hiszik, ahol megőrzik a csemetéket, míg nem jön a szülő értük. Aztán, egyszer csak a nagypapa, vagy nagymama elkezdi vinni, de főleg a nap végén haza hozni az unokát és mást lát, mást tapasztal a helyi bölcsödében. Először is esztétikus külső épület, melegséget és bizalmat sugárzó belső terek fogadják az érkezőt (nem beszélve a csinos gondozónőkről). Látja, hogy reggel puszival vagy szerető simogatással fogadják a gyerkőcöket, megnyugtatják őket és minta a tyúkanyók veszik pártfogásba a „csibéket”. Este meg azt látja, hogy mindenki játszik, épít, fest, vagy rajzol és mellettük térdepel vagy éppen négykézláb követve őket kergetőznek a gondozónőikkel.  Így hát észrevettem, mert nem lehetett nem észrevenni a jót: a szeretetteljes légkört.

Aztán, ahogy egyre többet mentem, és mindig felőlem is érdeklődtek, kedvesen szóltak hozzám, vagy éppen mesélték unokám aznapi élményeit, rájöttem, hogy itt a bölcsöde törődése nem korlátozódik csak a picikre,hanem a szüleik, nagyszüleik is fontosak. Aztán sokszor az otthoni játék közben, vagy éppen a bölcsi előtti homokozóban ott ragadva tapasztalom, hogy az értelmi fejlődés elősegítése komoly fejlesztése is nyomon követhető. Így, megláthattam a még jobbat: komplex és tudatos nevelés folyik a zalakarosi bölcsödében.

Persze mondhatják, hogy nekem könnyű, mert én koromnál (és felfogásomnál) fogva, már csak a szépet és a jót akarom meglátni, de gondoljanak bele abba, hogy micsoda balsors, hogy én már soha többé nem lehetek itt, ilyen körülmények között bölcsis!”

  Szabadics József

„Aprónépek palotája

Van Zalakaroson egy palota,

Benne sok kisgyermek mosolya.

Aprók még Ők és kedvesek,

Bennük még oly tiszta a szeretet.

Tündérek vigyáznak rájuk,

Türelmesek- és nem csak ez a bájuk.

Ahogy velük telik-múlik az idő,

Szemünk fénye lassan felnő.

A tanulás itt játék és móka,

Van, hogy mindenki egyszerre róka.

Van, hogy sírnak, de csöpp kis könnyek

Nagyon hamar lepörögnek.

Palotájuk erős, a jövőt zárja.

Ez a valóság mesebeli háza.

Ha kiváncsi vagy nézz be oda.

Ez a bölcsőde egy „ Bölcs Csoda”!

Ha még egyszer kicsi lennék,

Ide biztos boldogan jönnék,

És bár a legjobb az édesanya ölében,

A szeretet ott van e ház minden kövében.”

Varga Szabolcs

Fel