Hozensteinerné Csizmadia Csilla: Kikeletre hívogató
Völgyek közt ölelkező dombokon Rügyek pattannak az ágakon. Csörgedező patak partján, Karikázó szellők szárnyán A természet újra éled. Híre sincsen már a télnek.
Versenyezik egymással A tőzike és hóvirág. Követi őt a kéknefelejcs, Ibolya és gyöngyvirág. Visszajött a messzi vándor, Kelepel a gólya. Várja őt a fecskepár És a feleselő pacsirta.
Madárdaltól zendül a haraszt, Énekükkel hívják a tavaszt. Kikelet illatával pompázik a rét, Fényözön napsugárban Táncot járnak a lepkék. Füttyös ligetek zümmögő hajlékában, Hogy lelkem melengessék!
|