Nagy János: Már a tavasz
Már a tavasz itt csatangol,
csokrot köt víg madárdalból,
erdő, mező már nem fázik,
sárgarigó furulyázik.
Eltűnnek a téli árnyak,
hóvirág bont fehér szárnyat,
a fák lombja zöldbe borul,
lenge széllel bealkonyul.
Kertek alatt patak csobban,
fürdik a Hold hűs habokban,
csillagfényben fut szerteszét,
a tavaszról mond egy mesét:
Már a tavasz itt barangol,
minden ritmust újrahangol,
langyos eső földre ázik,
száz virággal együtt játszik.
Nagy János: Rügyfakasztó
Száll a tavasz illatárja,
virágkehely szirmát tárja,
mintha búgó dallam volna,
szívem mélyén zakatolna.
Száll a szellő múló ködben,
rügyet fakaszt, ringat közben,
míg a tavasz jöttét várom,
harmat csöppen fűzfaágon.
Csókja ízén ébredek fel,
édes nektár szerelemmel,
tavasztündér körbeölel:
boldog napfény tőle jön el.
Nagy János: Tavasz üzen
Napfény lángja simogat,
fuvolázik madárdal,
erdő, mező hívogat,
tarka, nyíló virággal.
Virgonc szellő fújdogál,
ugra-bugrál lelkesen,
míg a vízen csordogál
jókedvemet felveszem.
Tavasz üzen vidáman,
fénylőn szalad szerteszét,
ott lapul egy virágban
minden elmúlt nemzedék.
>
>