KÖZÖSSÉGI HÁZ ÉS KÖNYVTÁR

Mészáros Zsobor - A tavasz

Itt a tavasz, mire vártunk,
Hátunkon van már a zsákunk.
Biciklire felpattanunk,
A szabadba kiruccanunk.

Zümmögnek a kicsi méhek,

Virág illat, amit érzek.
Színes bokrok, fák és rétek,
Csiripelnek már a csérek.

Lefekszünk a friss, zöld fűre,

Feltekintünk a kék égre.
Nap melengeti arcunkat,
Lágy szellő fújja hajunkat.

Holnap végre jön a nyuszi,

Sonka, tojás, csoki, puszi.
Meglocsolják a lányokat,
Leitatják a fiúkat. ;)

Nagy János: Már a tavasz

Már a tavasz itt csatangol,
csokrot köt víg madárdalból,
erdő, mező már nem fázik,
sárgarigó furulyázik.

Eltűnnek a téli árnyak,
hóvirág bont fehér szárnyat,
a fák lombja zöldbe borul,
lenge széllel bealkonyul.

Kertek alatt patak csobban,
fürdik a Hold hűs habokban,
csillagfényben fut szerteszét,
a tavaszról mond egy mesét:

Már a tavasz itt barangol,
minden ritmust újrahangol,
langyos eső földre ázik,
száz virággal együtt játszik.

Nagy János: Rügyfakasztó

Száll a tavasz illatárja,
virágkehely szirmát tárja,
mintha búgó dallam volna,
szívem mélyén zakatolna.

Száll a szellő múló ködben,
rügyet fakaszt, ringat közben,
míg a tavasz jöttét várom,
harmat csöppen fűzfaágon.

Csókja ízén ébredek fel,
édes nektár szerelemmel,
tavasztündér körbeölel:
boldog napfény tőle jön el.

Nagy János: Tavasz üzen

Napfény lángja simogat,
fuvolázik madárdal,
erdő, mező hívogat,
tarka, nyíló virággal.

Virgonc szellő fújdogál,
ugra-bugrál lelkesen,
míg a vízen csordogál
jókedvemet felveszem.

Tavasz üzen vidáman,
fénylőn szalad szerteszét,
ott lapul egy virágban
minden elmúlt nemzedék.

Geréb Ramóna Nóra - A tavasz

Csip, csip halihó
el is ment a tavalyi hó.
Felkiált a hóvirág,
búcsút int a jégvilág

Egy kis meleg süt le ránk,
finom volt a farsangi fánk.
Friss meleg szellő rebben,
a fán kis madár röppen.

Rügyet hajt a cseresznye,
fejet hajt a jegenye.
Kis bárány készül a fűre,
a gyerekek az ünnepségre.

Vidám május friss zöld rét,
orgona ág, dalos hét.
Boldogság, derű s remény,
párt keres a kislegény.

Táncba hívja a kisleányt,
el is viszi a tücsök a bált,
ciripel majd hajnalig,
meglehet, hogy reggelig.

Kis rigó vígan dalol,
a gólya fészket pakol.
Fecskék tánca egyre sűrűbb,
tavasz násza a leggyönyörűbb.

Kis patak vize csörgedez,
kislány a hintán lengedez.
Tulipán, nárcisz, oly büszkén áll,
a tavasz hirnöke kandikál.

Pitypang koszorúként vár,
napsütötte hegyoldalon a vár.
Selyem sálam szélben jár,
dalom a tavaszt várta már.

Kis esőcsepp arcomra hull,
a napsugár a dombon túl.
Szivárvány ível a határon túl,
átkelni rajta hosszúra nyúl.

Bokorból reszketve ugrik a nyúl,
őzbak a sutáért nyúl.
Kis őzike várva-várta,
hogy ne fázzon a bundája.

Tavaszra várt a természet,
megújul az enyészet.
Itt a kikelet,
fára mászik az evet.